2016. június 28., kedd

Csupavirág takaró

Hosszú ideig tervezetem ezt a mintát, bár ez nem látszik rajta, lévén összességében elég egyszerű darabról van szó. Olyat próbáltam készíteni, ami ízig-vérig nomád, amit el tudok az ismereteim alapján képzelni korai magyarnak is. Így kezdtem el átnézni a nemezes forrásaimat és keresni azokat a motívumokat, amik az első nemezektől a mai nemezekig előfordultak mindenütt. Aztán ezekből a motívumokból raktam össze a magam feldolgozását.
Így került a talán leginkább gyakori jel, a farkasfogazás az egész takaró keretmintájának. Csak keretet akartam adni a mintának, nem akartam, hogy elnyomja a központi fő motívumot, így alig emelkedik ki az alapszínből. A következő sort négyszirmú virágok, Vetró Mihály nemezkészítő mester megfogalmazásában fényvirágok adják. Ezek a virágok is a szkíták óta elterjedtek, használják a mai napig is. Mindig kiemelt helyük van, még ha valamilyen nagyobb felületen belüli részmintaként szerepelnek is. Nem ritkán előfordulnak a fémleleteken is Legbelülre került a négyágú összetettebb virág. Ez lehet négy külön virág is, ami egy nagyot alkot, vagy lehet akár csak a nagy virág is egyben, önmagában. Ez, akárcsak az előző, tájol, illetve az életről beszél, hiszen a minta maga a kiáradó életet is jelképezheti  saját maga irányultságán át (értsd: belülről kifelé haladva értelmes).

Ezek mellett a minták mellett viszont igyekeztem a színeket is a leginkább archaikusra venni, így csak olyan növényeket használtam a festéshez, amelyeket használhattak az elődeink is, lévén őshonosak a Kárpát-medencében, illetve a vonulásunk mentén. Így a takaró alapja sötétbarna színű rackával kevert világosbarna teveszőr lett. A sárgát és a zöldet timsós,illetve rézpácos csalán adta, a mályvaszínt krappgyökér, a kéket pedig fagyalbogyó. A zsinórizáshoz használt fonalat szintén krappgyökérrel festettem.

Összességében azt mondhatom, talán ez az eddigi leginkább nomád munkám.
Mérete 146x163 cm.



2016. június 26., vasárnap

Nomád Jin és Jang

Ennek a takarópárnak az első darabját tavasszal készítettem el egy ismerősömnek. Annyira megtetszett neki, hogy kért egy másikat is, akkor még csak leendő feleségének, de színben és irányban tükörben. Mivel az első darab elég férfias lett, a másodikat igyekeztem nőiesebbre venni. A két takaró együtt igazi egységet alkot - magam sem számítottam rá, hogy ennyire jó hatása lesz. Színek és formák szerint pedig a férfias jelen van a nőiesben, a nőies pedig a férfiasban, így kerek, egymást átható jelet alkotnak, akár a Jin és a Jang.