2016. január 1., péntek

Szőrcsizma, nemezharisnya

Ez a darab kivételesen a saját nemezeim közé tartozik. Túrára készülve gondolkodtam el azon, hogy ha a nomád világ a korai középkorban nem használja a gyapjúszőtteseket, akkor vajon hogyan oldja meg, hogy télen se fázzon. Először Ibn Ruszta leírásába futott bele, aki egy igen komoly réteges öltözködésről tájékoztatott. Eztán jöttek az analógiák, ahol is meglepő mennyiségű nemezcsizmába, nemezzokniba botlottam, amelyeket sok helyütt a mai napig is viselnek. És persze kerültek elő ábrázolások is szép számmal. Viszont találtam egy 10-11. századra datált mongol nemezzoknit is, illetve annak a töredékét. Ebből a töredéknek, illetve egy moscsevaja-balkai, vászonból és brokátból összevarrt harisnyának a szabásmintájából készült el a saját darabom. Viselése kimondottan kényelmes, hogy húzza lefelé a szíjat, amihez kötve van csak az elején kellemetlen, idővel megszokható.
A legnagyobb furcsasága a dolognak, hogy az ülep és az ágyék szinte teljesen fedetlen, csupán egy réteg lenvászon takarja, de igazából ez is csak gyalogosan rossz, lovon ülve máris jobb a hőérzet.
A szőrharisnya elkészítéséhez természetes barna gyapjat használtam fel. A megkötők bőrből vannak, a felső szélen pedig hernyóselyemmel szegtem.
A varrásokat a belső oldalon követtem el, duplára vett lencérnával, apró oda-vissza öltésekkel, hogy a lehető leginkább ellenálló legyen. Ettől lett egy pici borda a belső oldalon a varrásnál, de ez csak a talpon zavaró, ott is csak addig, ameddig szépen össze nem taposom. Ahhoz meg elég pár hétvégényi viselés.

Ez a forrásom:



Ez pedig a szabásminta.

És itt a kész nemezzokni: