Egy lengyel fesztiválról

Idén voltunk harmadik alkalommal Biskupinban, Észak-Lengyelországban. Az egész évem arról szólt eddig is, hogy ide kijuthassak. Idén ez fokozottan jelent meg. Itt találkozok messze élő barátaimmal évente egyszer és együtt, közös erővel hozunk létre egy működő kora-középkori falut.
Az én dolgom leginkább abból áll, hogy bemutatom a nemezelést, növényekkel festek gyapjat, szorgosan dolgozok és más nemezesekkel összeülve megvitatjuk a módszereket, amiket használunk.
Idén ez készült ott:

Tarisznyák

Még tavaly erősen megcsappant árukészletemet tematikusan töltöm fel jelenleg. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy egy nekifutásra a fejfedők, egyre a tarisznyák stb. vannak meg. A legutóbbi téma a tarisznya volt. Három nagyobb készült (illetve egy még most is). A két teljesen befejezett darab állatmintás lett, mind a kettő domborvarrott, a lovason magam készítette agyaggomb is van. A lómintás egy szkíta veret alapján készült, kizárólag természetes színekkel. A szarvasos színeinek a nagyja szintén természetes festésű.
Íme:

Az új tarisznyám

Az első nemeztarisznyámat több évi kegyetlen használat után, de végül letettem, mivel már nagyon kopott volt, amit nem is csodálok, mert mindent kapott, amit csak lehetett. A következő nemeztarisznyámat csak kivettem az árumból és elkezdtem használni, de végül egy jóbarátomé lett. Így, mivel nem volt már, a feleségemét használtam, nem is kevés ideig.
Nem régiben befejeztem egy nagyon nagy kaliberű munkát és hogy levezessem a bennem lévő energiákat, gondoltam, készítek egy kis válltarsolyt, amit vihetek majd legközelebb eladni. Csakhogy az előnemezek mérete a vártnál jócskán nagyobbra sikerült, így mire kigyúrtam, már tudtam, hogy készül az új tarisznyám. A mintáját domborítottam, a vállpántot egy bőrszalaggal erősítettem meg, tettem rá Szabi Róbert barátom által készített csont csatot és a zárószíjra egy csontveretet, majd elvittem egy kiállításra így, frissen, használatlanul.
Erről van szó:

Párnamánia

Nincs mese, be kell ismernem, párnamániában szenvedek. Alig készült el az előző,már itt a következő, amit amíg varrtam, megfogalmazódott a következő kettő terve a fejemben.
Miért is? Több oka van. Talán leginkább, hogy a korhű tizedik századi táborképbe beleillik és irdatlanul kényelmes. Vagy mert így van hová kerülnie a maradék és már semmire nem jó nemezcafatoknak. Az is fontos tétel, hogy rengeteg variációs lehetőség van. Eddig mindegyik más volt, ha a technika azonos is volt kettőnél, úgy a minták aránya a felületen, a színek mennyisége volt különböző. Még legalább tíz-tizenöt párna kell, mire nagyjából felismerem, hogy mik benne nagy vonalakban a lehetőségek. De úgy gondolom, hogy ez nem fog gondot okozni.
Íme a legújabb, növénnyel festett, domborított mintával és kizárólag természetes színekkel: