Négy takaró

Szokatlan kérést kaptam nem régen. Egy távoli ismerősöm keresett fel, hogy szüksége van négy darab 150x80 cm-es nemeztakaróra és szeretné, ha én készíteném el ezeket. Két teljesen minta nélküli, nyers színűről és két mintásról volt szó. Annyi kitétel volt, hogy a mintáknak kora Árpád-kori kőfaragások alapján kell elkészülnie, azok kisebb-nagyobb módosításával.
A négy takaró elkészült, de a minta nagyon feladta a leckét, mivel kimondottan kerülnöm kellett a honfoglalás korszakának palmettás tarsolyait, csak egy szűk keretből válogathattam. A végeredménnyel többnyire elégedett vagyok, bár lehet hogy egyszer újra elkészítem a mintásakat, de akkor már teljes mértékben a saját szám íze szerint.

Keleti kényelem

Mivel a hagyományőrzésben is, illetve az érdeklődés tekintetében is egyre inkább keleties vonulatot követek, szinte azt kell mondjam, pont jókor jött Péter barátom egy apró megjegyzése az Ipoly Arnold által említett hengerpárnákról, amelyeket elődeink használhattak a korai időkben. Ezekre elég sok ázsiai analógia van, így kíváncsiságtól hajtva neki is álltam és készítettem párat. A díszítéshez a magyarországi 9-10. századi leletanyagból vettem ihletet és nem sajnáltam a hímzőfonalat (hímzett nemere egyébként szintén sok helyen van példa), így végeredménynek egy gyapjúból készített, gyapjú- és nemezmaradékokkal kitömött és gyapjúfonallal hímzett párnát kaptam, amin meglepően kényelmesnek tűnt hosszabb távon is ülni, valamint alváshoz is kiválónak találtatott. Az elsőt aztán követte a második, majd a harmadik, amelyért külön köszönet illeti Karolina Kruegert a különleges gyapjúért (wrzosówka).
Persze nem lehetett nem összepróbálgatni, hogyan is jó a takaró, a kis, lapos ülőpárnák és a hengerpárnák kombinációja. A végeredmény tiszta, szépen lehatárolt terület és igazi, keleti kényelem.