Szkíta griffes falvédő

Nagyon régen szemezek a pazyriki kurgánok anyagával, azok közül is különösen a tetoválásokkal. Számomra rendkívül érdekesek, már csak azért is, mert sok tekintetben inkább el tudnám képzelni őket a modern világ pszichedelikus látomásai között, mint egy két és fél ezer éves távlatban.
Most régi vágyaim egyike teljesült, elkészítettem az egyik mintát. Eredetileg nagyobban és jobban kidolgozva akartam több alakot megcsinálni, de végül így alakult. Ennél a munkánál kijelenthetem, hogy minden ízében (kivéve a gyapjú fajtáját) megfelel a két és fél ezer éves nemezkészítés követelményeinek. Domborvarrott a minta, márpedig a szkíták használták a domborvarrást. Zsinórszegett, és erre is van lelet. A minta pedig kis módosításokkal egy tetoválásból indult ki, magam nem sokat nyúltam bele.

Mintás tarsoly az újfehértói tarsoly méretében

A vesszőparipám lett az újfehértói tarsoly. Alig tenyérnyi és egyszerű, mégis igen mutatós. Mert a korában nem kellett beleférnie a telefonnak, az igazolványoknak, a kulcsnak, szemüvegnek, csak egy pár nem is túl nagy méretű dolognak.
Mostani kísérletem azt a célt szolgálta, hogy megnézhessem, hogy sima domborított varrással mennyit lehet kihozni belőle. A tarsolyzáródását viszont megváltoztattam. A panovói mordvin tarsolyból indultam ki, aminek a zárását magyar darabokon is meg lehet találni. Sőt, talán lassan ki is jelenthető, hogy ez általános és elterjedt a 9-10. század pusztáin. Még jobb lenne viszont, ha a szíj hátul is körbeérne és egy csatban végződne. Viszont mivel vannak bújtatós tarsolyok, én is ezt a megoldást választottam. A zárószíjra került egy csontfaragás is, Szabó Róbert barátom munkája.
A minta választása érdekesebb kérdés. A honfoglalás idejéből konkrét madárábrázolásról nem nagyon tudok. Mégis ragadozómadarat akartam mintázni, amihez a meglévő leleteket, illetve a különféle magyar vonatkozású griff-ábrázolásokat vettem alapul.