Avar tarisznya

Egy kedves barátom néha-néha megkeres, hogy csináljunk valami avarosat. Legutóbb egy tarisznya volt a téma, amihez kezdetben kaptam egy veretet, ami alapján dolgoznom kellett. Ezt átrajzoltam, megbeszéltük, kitaláltuk a színeket, aztán végül a részleteket is. Tegnap készült el. A minta tehát veret alapján készült, minimális módosítással, domborítva. Az Életfát őrző farkasok voltak a legnehezebbek, mivel az eredeti fém anyagon is nagyon hasonlóak voltak az arányaik, de ezt kicsit meg kellett változtatni, hogy nemezen is jól fessen. Magának a formának a kitalálásakor egyszerűen egy a tarsolyokhoz hasonló formavilágot követtünk, feltételezve, hogy azzal nem nagyon lőhetünk mellé a hitelesség kérdésében. A tarisznya szájának a zárásához pedig egy fafaragó barátom segítségét kértem, aki avar leletek alapján megcsinálta nekem a két pálcát. Innentől pedig már csak össze kellett rakni.

Védőfelszerelések

Mikor nemezelni kezdtem igen sokszor találkoztam a nemezből készült középkori védőfelszerelések fogalmával, elsősorban a korai időszakból. Igen sokat gondolkodtam, hogyan lehetne érdemes ilyen felszereléseket készíteni, hogy érdemes-e több réteg nemezt egymásra varrni, amik különböző félék, míg végül két éve olyan gyapjúhoz jutottam hozzá, ami a hengergetős módszerrel az akkori tudásommal nem állt össze rendesen. Gondoltam egy merészet és csináltam egy mellényt, aminek ilyen gyapjú volt a belsejében és meglepve tapasztaltam, hogy igen jól véd. Ez az anyag alig másfél centis volt.
Az első lépést így megtettem, de még nagyon fontos kérdések voltak hátra. Főként a kornak, a 10. századnak megfelelő szabás. Mivel olyan ábrázolást nem találtam, amin egyértelműen nemez harci zekét lehet látni, leletet pedig végképp nem sikerült felkutatni, így a korra jellemző kabátszabásokat vettem alapul a saját harci zekém elkészítésekor. Mivel fémlammelás vértet használok a zekén, így bármennyire is gyúrtam volna keményre a nemezt, kikezdte volna, ezért egyszerűen egy réteg lenvászonnal fedtem le a nemezt, amivel azóta sem volt semmi bajom. Hogy teljes legyen a biztonságérzet, a vállra és a felkarra egy plusz réteg nemez került a vászon alá.
Kicsit bonyolultabb voltnemezből sisak alá való bélést készíteni. Ezek szabása is a fentiek alapján készült, viszont itt már sokszor kellett plusz rétegeket használnom például a nyakra lógó nemez részeknél, vagy a homloknál, hogy biztosan védjenek. Ami a szép, hogy fejvédőből több féle van ábrázolva, ami változatosabbá teszi a készítési lehetőségeket.

Lejjebb két darabot szeretnék csak kiemelni. Az első egy 14. századi hagyományőrzést folytató ismerősöm nemez harci zekéje. Ennek a bonyolultságát az adta, hogy szűknek kell lennie, mivel merev lemezvért kerül rá, viszont nem volt szabad, hogy korlátozza a mozgást. Így a hónalját felvágva hagytam.

A másik darab egy bizánci ábrázolások nyomán készített fejvédő, aminek az a szépsége, hogy olyan megoldást kínál, ami védi a nyakat, mégis könnyű benne a fejet mozgatni és igen nehéz úgymond az anyag alá ütni. A nyakra lógó rész annyira merev, hogy azon áll az egész fejvédő.

Természetesen a jövőben még lesznek ezek bonyolítva, de azok egy későbbi bejegyzésben lesznek tárgyalva.