2018. január 12., péntek

Alán játékmadár - nemezből

Egy újabb darab Moscsevaja Balkából. A madár eredetije bőrből készült. Hogy mivel van tömve, azt nem tudom, sajnos semmilyen forrásom sincsen rá. Így nem mondom, hogy rekonstrukció készült, hiszen nemezből dolgoztam és a szabás után visszamaradt nemez"hulladékkal" tömtem ki a madarat. Az eredetihez hasonlóan kívülről varrtam, a varrásban pedig egyetlen csomó sincsen.
Az viszont nagyon foglalkoztat, hogy ez csak játék, vagy valamilyen szimbolikus dolog (is)?
Az eredeti darab méretezését nem tudom. Így a mellette lévő tárgyak alapján 40x35c8 cm lett.
Íme az eredeti:



És a nemez változat a műhelyemből:

2017. március 3., péntek

Kínai erszény - nemezből

Korábban egy kedves barátom mutatott nekem egy selyembrokátból készült kínai erszényt, ami szabásában nagyon hasonlított egy korai ujgur nemez erszényre, viszont jól megfigyelhető volt a felfüggesztése. Külön érdekessége volt még ennek az erszénynek, hogy textilgombbal záródott, ami ugyanabból az anyagból készült, mint maga az erszény. Mivel az ujgur nemez típus csak apróságokban tér el ettől a kínai darabtól, úgy döntöttem, hogy készítek egy erszényt a kínai mintájára, csak nemezből, viszont a felfüggesztés és a zárás megoldásainak megtartásával. Ehhez a munkához egy piros nemezt használtam fel, amit remekül kiegészített a szegésekhez használt piros selyemzsinór, valamint a szájszegéshez, a felfüggesztéshez és a záráshoz használt piros alapon mintás selyembrokát.
Ez lett belőle:


A gombolás:


Az erszény szája:


És az erszény hátulja, ahol a felfüggesztés és a záráshoz szükséges szalag is megfigyelhető:


Az eredeti kínai darab:


És az ujgur változat, ami nemezből készült. Itt a kínai és az ujgur fedelének formai hasonlóságát érdemes megfigyelni:






2017. február 6., hétfő

Szogd mintás tarisznya

A korai selyembrokátok szerintem gyönyörűek. Nagyon jellegzetesek, színesek, jól összeszedett mintájuk van. Különösen a szogdiai daraboknak. Egy ilyen selyembrokát mintáját vettem elő, hogy egy új tarisznyát készítsek. Eleinte keveset akartam változtatni rajta, de végül nem is lett olyan kevés a módosítás, mire egy technikailag szépen megvalósítható mintát kaptam. Értelemszerűen egy ilyen mintához kizárólag növényi festésű, illetve természetes gyapjúszíneket használtam fel, így került bele festőbuzérral, bodzával, csalánnal festett gyapjú is.
A tarisznya testének a már korábban kipróbált számí típust céloztam meg. Még ennek kicsit be kell törnie, használni kell, akkor szebb lesz az alakja.
A mintát domborítottam varrással, illetve kísértem tűzéssel. A szegésekhez kétemeléses szironyozást használtam a nem annyira látható helyeken, illetve rozmaringolást a látható helyeken.

Az eredeti selyem:

És a kész tarisznya:




2016. december 27., kedd

Szogd tarsoly-kidíszítve

Az előző bejegyzésemben tárgyalt szogd freskó alapján készült tarsolyt gondoltam kicsit tovább. Maga a tarsoly jellegében nem is teljesen tudom, hová sorolható. A középmotívum egész Ázsiában elterjedt szinte, gyakorlatilag valahány nomadizáló nép használja. Ahogy a rátétes technikát, illetve a rátétre való láncöltéses ráhímzést is. A mintát körben letűzéssel követtem, ami megint csak nem ritka. Ahogy a hunoknál ott van, úgy ott van a mai napig például a mongoloknál. A tarsoly lehajló részén, ahol az előlap és a hátlap elválik egymástól, szintén tűzött díszítés van, szintén olyan motívumokból, amik nagyon gyakoriak a nomád világban (vonalakkal keretezett félkörminták). A tarsoly szájánál egy ujgur tarsoly megoldását követve fehér vászonrátétet használtam tűzött piros mintával. A széleket rozmaringolás díszíti, az alsó varrást kétemeléses szironyöltéssel dolgoztam el.
Mindezek ellenére meglepő, hogy maga a koncepció számi tarsolyok alapján kezdett bennem kialakulni.
Leginkább úgy foglalnám össze ezt a darabot, mint egy szogd freskó alapján kigondolt formájú, viszont a leggyakoribb ázsiai motívumokból felépülő, összetett mintázási technikájú, viszont a korai középkorhoz mind technikájában, mind formavilágában alkalmazkodó tarsolyt.
Sajnos azonban a minta picit elcsúszott, nagyjából 2 mm-rel, amit mire észrevettem,már a fele minta készen volt.
Maga a tarsoly 10x10x3 cm-es. A zárását egy vésett csontdísz adja egy bőrszíjra függesztve. Köszönet a csontért Türk Ferencnek!






2016. december 7., szerda

Szogd freskóból nemeztarsoly

Hogy egy tarsoly nemezből legyen, arra van példa a nomád világban. Hogy messzebbre ne menjek, saját honfoglalás-kori örökségünkben is van egy darab, mégpedig a szolyvai tarsolylemez, amelyiknek a hátoldalán nemezmaradványokat találtak. De jó példa a korábbi cikkeim között szereplő türk temetkezésből származó pici tarsoly, vagy az ujgur tarsoly a Taklamakán-sivatagból, ami teljes egészében ránk maradt.
Ezen darabokon felbuzdulva keresett fel dr. Kenéz Árpád azzal a kéréssel, hogy készítsek el neki egy tarsolyt a penjikenti szogd freskók alapján. Igen nehéz dolgunk volt, mivel a freskókon a tarsolyok rendkívül sötétek, így sem a zárószíj vezetése nem látszik (számomra) egyértelműen, sem a fedél formája, sem hogy bővítős, vagy nem az ott látható tarsoly.
Végül az ismert analógiák alapján (lásd fent) arra a döntésre jutottunk, hogy az általunk készített darabban legyen bővítő, mivel önmagában elég pici volna és a nemez merevsége miatt nehéz lett volna hozzáférni a benne lévő holmihoz.
A legtöbb kérdés azonban a fedéllel kapcsolatos volt. Végül úgy döntöttünk, hogy lekerekítjük a fedélrészt, mert ha meghagytuk volna csúcsosan, mint amilyen a képeken a tarsoly sziluettje, könnyen felkunkorodhatott volna idővel.
Mikor a nemezes résszel elkészültem, elküldtem a darabot dr. Kenéz Árpádnak, aki elvégezte az utómunkákat. Csatot tett rá, valamint a panovói tarsolyhoz hasonló bőrözéssel látta el.
Végeredményben egy olyan tarsolyt kaptunk, ami rendkívül praktikus, nem nagy, de mégis elég, viszont semmiképpen nem mondanám rá, hogy garantáltan rekonstrukció. Inkább a meglévő források hiányosságainak saját kútfőből való kitöltésével készült darab.

A forrás:

És a végeredmény:




2016. december 2., péntek

Nemezeim egy kísérleti régészeti cikkben

Nagy büszkeségre ad okot, hogy a minap megjelent egy cikk, ami témájában ugyan nem, képanyagában viszont a nemezeimet is bemutatja. A cikk témája egy tegez rekonstrukciójának kipróbálása lóháton. Hogyan is működhetett, milyen is volt, milyen előnyökkel járt a használata. A képeken dr. Flesch Márton, a cikk írója mutatja be mindezt, részben az általam készített viseletben. A cikk, illetve képanyaga igen komoly szakmai felkészültségről, technikai tudásról ad tanúbizonyságot, feltétlenül izgalmas olvasmány a lovasíjászat szerelmesei számára,

Dr. Flesch Márton kiegszítése a cikkhez:
A gyakorlati próbák során az nemezek is jól vizsgáztak. Sőt a kabátnak fontos szerepe volt a tegez alatt viselt, és ezzel annak támasztás is adó, hosszú felsőruha korhű modellezésében. A nemeznél nem hiszem, hogy létezik korhűbb.

A cikk:
http://magyartortenelmiijasz.com/a-balatonujlaki-tegez-rekonstrukciojanak-gyakorlati-kiprobalasa-lohaton/

2016. október 22., szombat

Ujgur-mintás nemez doboz

Nem régiben volt szerencsém találkozni Langó Péter The Hand of Mani: Felt Rug Representations in Uyghur Miniatures című munkájának néhány oldalával, Igen tartalmas munkának éreztem és nagyon inspirálóan hatott rám, több mindent is szeretnék elkészíteni a közreadott anyagból. Egyik első próbám egy olyan minta, amit egy a fenti műben látott nemeztakaró inspirált. A mintát nyers színű nemezen adtam vissza,piros cérnával domborítva. A nyers-piros együttes elég sokszor megjelenik a különféle nomád kultúrákban. A végeredmény határozottan kínais hatású lett, megtartva a nomád jellegzetességeket. A fedelet záró bőrszalag rögzített végét ugyanennek a mintának a központi elemére formáztam, ami az összhatást teljesebbé tette. A fonalmunka növényi festésű gyapjúfonallal készült.