2019. május 21., kedd

Úri kalap a 14. századból pávatollas díszítéssel

Néhány 14. századi ábrázoláson előfordulnak olyan kalapok, amiken nem csak néhány toll van díszítésként, hanem az egész kalapkupola tollakkal van befedve. Nem ritkán ezeken a kalapokon egyéb díszítések is előfordulnak, például gyöngyök, selymek, hímzés.
Nagyon régi álmom készíteni egy ilyet, de eddig el voltam akadva a hozzávaló dolgok beszerzésénél. Most végre sikerült mindenből keríteni a megfelelő mennyiségben és elkészült a saját változatom. A munkához 93 darab pávatollat é 31 darab gyöngyöt használtam fel. A kalap belsejét kék selyemmel béleltem.



2019. április 17., szerda

Úri kalap a Codex Manesse egyik ábrázolása alapján

Ma néztem vissza, hogy milyen régen nem írtam ide semmit, pedig volna mit. 15 hónapos a legutóbbi bejegyzés, ami nem kevés. Azóta lényegében egyre jobban és jobban merülök bele a fejfedők világába, mígnem szinte már nem is csinálok mást. Viszont fejfedőből egyre több félét próbálok ki, több korból, több néptől merítve.
Az elmúlt pár hónapom legnagyobb kedvence az alant tárgyalt darab volt. Kaptam egy kérést, hogy egy olyan kalap kellene valakinek, mint a mellékelt képen, ami a 14. századi Codex Manesse egyik illusztrációja volt. Mikor megnéztem, egyértelműen látszott rajta, hogy bizony hermelinprém van a karimán. Persze azt nem fogok rá felvarrni, de kerestünk alternatívákat. Végül a nerc hozta meg a kívánt eredményt.
A kalap maga elég egyszerű darab, lényegében a 12-13. században már ábrázolt harang alakú kalap egy változata. De hogy az a kis prém mennyit dob rajta, az valami elképesztő.



2018. január 12., péntek

Alán játékmadár - nemezből

Egy újabb darab Moscsevaja Balkából. A madár eredetije bőrből készült. Hogy mivel van tömve, azt nem tudom, sajnos semmilyen forrásom sincsen rá. Így nem mondom, hogy rekonstrukció készült, hiszen nemezből dolgoztam és a szabás után visszamaradt nemez"hulladékkal" tömtem ki a madarat. Az eredetihez hasonlóan kívülről varrtam, a varrásban pedig egyetlen csomó sincsen.
Az viszont nagyon foglalkoztat, hogy ez csak játék, vagy valamilyen szimbolikus dolog (is)?
Az eredeti darab méretezését nem tudom. Így a mellette lévő tárgyak alapján 40x35c8 cm lett.
Íme az eredeti:



És a nemez változat a műhelyemből:

2017. március 3., péntek

Kínai erszény - nemezből

Korábban egy kedves barátom mutatott nekem egy selyembrokátból készült kínai erszényt, ami szabásában nagyon hasonlított egy korai ujgur nemez erszényre, viszont jól megfigyelhető volt a felfüggesztése. Külön érdekessége volt még ennek az erszénynek, hogy textilgombbal záródott, ami ugyanabból az anyagból készült, mint maga az erszény. Mivel az ujgur nemez típus csak apróságokban tér el ettől a kínai darabtól, úgy döntöttem, hogy készítek egy erszényt a kínai mintájára, csak nemezből, viszont a felfüggesztés és a zárás megoldásainak megtartásával. Ehhez a munkához egy piros nemezt használtam fel, amit remekül kiegészített a szegésekhez használt piros selyemzsinór, valamint a szájszegéshez, a felfüggesztéshez és a záráshoz használt piros alapon mintás selyembrokát.
Ez lett belőle:


A gombolás:


Az erszény szája:


És az erszény hátulja, ahol a felfüggesztés és a záráshoz szükséges szalag is megfigyelhető:


Az eredeti kínai darab:


És az ujgur változat, ami nemezből készült. Itt a kínai és az ujgur fedelének formai hasonlóságát érdemes megfigyelni:






2017. február 6., hétfő

Szogd mintás tarisznya

A korai selyembrokátok szerintem gyönyörűek. Nagyon jellegzetesek, színesek, jól összeszedett mintájuk van. Különösen a szogdiai daraboknak. Egy ilyen selyembrokát mintáját vettem elő, hogy egy új tarisznyát készítsek. Eleinte keveset akartam változtatni rajta, de végül nem is lett olyan kevés a módosítás, mire egy technikailag szépen megvalósítható mintát kaptam. Értelemszerűen egy ilyen mintához kizárólag növényi festésű, illetve természetes gyapjúszíneket használtam fel, így került bele festőbuzérral, bodzával, csalánnal festett gyapjú is.
A tarisznya testének a már korábban kipróbált számí típust céloztam meg. Még ennek kicsit be kell törnie, használni kell, akkor szebb lesz az alakja.
A mintát domborítottam varrással, illetve kísértem tűzéssel. A szegésekhez kétemeléses szironyozást használtam a nem annyira látható helyeken, illetve rozmaringolást a látható helyeken.

Az eredeti selyem:

És a kész tarisznya:




2016. december 27., kedd

Szogd tarsoly-kidíszítve

Az előző bejegyzésemben tárgyalt szogd freskó alapján készült tarsolyt gondoltam kicsit tovább. Maga a tarsoly jellegében nem is teljesen tudom, hová sorolható. A középmotívum egész Ázsiában elterjedt szinte, gyakorlatilag valahány nomadizáló nép használja. Ahogy a rátétes technikát, illetve a rátétre való láncöltéses ráhímzést is. A mintát körben letűzéssel követtem, ami megint csak nem ritka. Ahogy a hunoknál ott van, úgy ott van a mai napig például a mongoloknál. A tarsoly lehajló részén, ahol az előlap és a hátlap elválik egymástól, szintén tűzött díszítés van, szintén olyan motívumokból, amik nagyon gyakoriak a nomád világban (vonalakkal keretezett félkörminták). A tarsoly szájánál egy ujgur tarsoly megoldását követve fehér vászonrátétet használtam tűzött piros mintával. A széleket rozmaringolás díszíti, az alsó varrást kétemeléses szironyöltéssel dolgoztam el.
Mindezek ellenére meglepő, hogy maga a koncepció számi tarsolyok alapján kezdett bennem kialakulni.
Leginkább úgy foglalnám össze ezt a darabot, mint egy szogd freskó alapján kigondolt formájú, viszont a leggyakoribb ázsiai motívumokból felépülő, összetett mintázási technikájú, viszont a korai középkorhoz mind technikájában, mind formavilágában alkalmazkodó tarsolyt.
Sajnos azonban a minta picit elcsúszott, nagyjából 2 mm-rel, amit mire észrevettem,már a fele minta készen volt.
Maga a tarsoly 10x10x3 cm-es. A zárását egy vésett csontdísz adja egy bőrszíjra függesztve. Köszönet a csontért Türk Ferencnek!






2016. december 7., szerda

Szogd freskóból nemeztarsoly

Hogy egy tarsoly nemezből legyen, arra van példa a nomád világban. Hogy messzebbre ne menjek, saját honfoglalás-kori örökségünkben is van egy darab, mégpedig a szolyvai tarsolylemez, amelyiknek a hátoldalán nemezmaradványokat találtak. De jó példa a korábbi cikkeim között szereplő türk temetkezésből származó pici tarsoly, vagy az ujgur tarsoly a Taklamakán-sivatagból, ami teljes egészében ránk maradt.
Ezen darabokon felbuzdulva keresett fel dr. Kenéz Árpád azzal a kéréssel, hogy készítsek el neki egy tarsolyt a penjikenti szogd freskók alapján. Igen nehéz dolgunk volt, mivel a freskókon a tarsolyok rendkívül sötétek, így sem a zárószíj vezetése nem látszik (számomra) egyértelműen, sem a fedél formája, sem hogy bővítős, vagy nem az ott látható tarsoly.
Végül az ismert analógiák alapján (lásd fent) arra a döntésre jutottunk, hogy az általunk készített darabban legyen bővítő, mivel önmagában elég pici volna és a nemez merevsége miatt nehéz lett volna hozzáférni a benne lévő holmihoz.
A legtöbb kérdés azonban a fedéllel kapcsolatos volt. Végül úgy döntöttünk, hogy lekerekítjük a fedélrészt, mert ha meghagytuk volna csúcsosan, mint amilyen a képeken a tarsoly sziluettje, könnyen felkunkorodhatott volna idővel.
Mikor a nemezes résszel elkészültem, elküldtem a darabot dr. Kenéz Árpádnak, aki elvégezte az utómunkákat. Csatot tett rá, valamint a panovói tarsolyhoz hasonló bőrözéssel látta el.
Végeredményben egy olyan tarsolyt kaptunk, ami rendkívül praktikus, nem nagy, de mégis elég, viszont semmiképpen nem mondanám rá, hogy garantáltan rekonstrukció. Inkább a meglévő források hiányosságainak saját kútfőből való kitöltésével készült darab.

A forrás:

És a végeredmény: